Minthademokrácia - Széky János - Széky János,Antal Lászlótól Mihályi Péterig,Ilyen Európát,Buksz-interjújában Sólyom László,Hogy Antall,Horn Gyula,Békesi Lászlónak,Bokros Lajost,Orbán Viktor,Gyurcsány Ferenc,Bokros Lajosa,Mart Laar,Milton Friedman Szabad,Václav Klaus,Leszek Balcerowicz, - zgfumag Blogja

Továbbiak »

Belépés

			zgfumag.blog.xfree.hu
Ha azért nézel , mert ez a munkád, jó munkát kívánok! GYÁVA NÉPNEK NINCS HAZÁJA! Minden nemzetnek olyan kormánya van aminöt érdemel. Ha valami...			Zámbori Gusztáv 1957.12.05 Offline

Linktáram, Blogom

Blogom,

Képtáram,

Videótáram,

Ismerőseim, Fecsegj

Fecsegj

Minthademokrácia - Széky János

2008-05-06 23:05:34, kedd

	Minthademokrácia - Széky János írása az ÉS-ben hétfő, 2008. május 5. A szerző - amint azt az alábbi részlet is mutatja - maga is elkötelezett neoliberális, hiszen a magyar rendszerváltást a normálistól eltérőnek látja. Érdekes módon hasonló végkövetkeztetést von le, mint a szélsőjobboldaliak, vagy a primitív nacionalisták - azok megfogalmazása persze más, szerintük "nem is volt rendszerváltás"... Ennek ellenére érdekes végigolvasni a cikket, mert - bár semmilyen világrengető újdonságot nem mond - józanul próbálja felmérni, mi vezetett a mai hazai helyzethez és összegzi a fontos tények többségét. Össze sem hasonlítható azzal a fél ÉS-oldalt betöltő fizetett (!) hirdetéssel, ahol Antal Lászlótól Mihályi Péterig a neoliberális közgazdász elit néhány orvossal és outsider humán értelmiségivel kiegészülve hozsannát zeng a magyar egészségügyi káoszt előidéző két miniszternek... Érdemes elolvasni azoknak, akik odavannak az észt, szlovák, román, lengyel stb. produkcióktól - a szerző ugyanis rámutat a lényegükre. "Sikerük" receptje: Nacionalista, russzofób, antikommunista gyűlölködésen alapuló belső elnyomás, kegyetlen neoliberális diktátumokkal, a nép kizárása a döntésekből, konszenzusra törekvés nélkül. Ilyen Európát akarunk mintának ? Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az utóbbi két évtized magyar történelmére büszkének kell lennünk. De nem azért, mert nem a lengyel (észt, szlovák, stb.) utat követtük... "Ami nálunk nem volt A szlovák, az észt (cseh, lengyel, román) "csoda" forgatókönyve - valószínűleg inkább a posztkommunista átalakulás normális menete - nagyjából mindenütt ugyanaz. (Sehol nem tartották öncélnak a német típusú kiegyensúlyozottságot és stabilitást.) A gyűlölt régi rendszer bukása, vagyis a) forradalom után előbb vagy utóbb b) egy liberális jobboldali vezetésű koalíciós kormány c) biztos legitimációval felvértezve, d) szakemberek kezébe adva a gazdaságpolitikát e) neoliberális jellegű gazdasági reformokat hajtott végre, vagyis az államszocializmusból átlökte az országot a kapitalizmusba. Nézzük sorra. a) Magyarországon sokkal kevesebben gyűlölték úgy a rendszert, mint másutt. Nemcsak hogy itt voltak a legnépszerűbbek a szocialista értékek, hanem a diktatúra is itt volt a legenyhébb, és folyamatosan enyhült. A kettő között talán van némi kapcsolat. A központi antikommunista klisé szerint a Kádár-rendszer aprópénzen megvette a nép lelkét, a háromhatvanas kenyér, a Trabant és a háztáji elég volt, hogy az emberek elfeledjék a szabadságot. Ám ennél mélyebb dologról van szó. A létező szocializmus 1956 utáni szakasza tömegeknek hozott valódi fölemelkedést. Az emberek többsége a teljes egyenlőséget tartotta igazságosnak (e tekintetben az egyetlen regionális kivétel Észtország). A rezsim a vége felé már nem totalitárius klikk volt, mint a többi országban, hanem inkább tekintélyelvű hálózat. Viszonylagos nyitottságát a nyugat látványosan elismerte. A forradalom "kialkudott" volt és "jogállami", az elitek és az elvek forradalma. A nép többsége nem egészen értette, hogy mi olyan utálatos a rendszerben, amiért valami gyökeresen mással kell fölcserélni. Hogy az elit miképp helyettesítette be a leváltás rendszerszerű indokát egy erkölcsi érvvel, a forradalom utáni megtorlás ősbűnével, arról Ötvenhat csapdája címmel írtam (ÉS, 2007/35.). b) A baloldali diktatúrák bukása után az inga természetesen jobbfelé lendül ki. A jobboldal ezekben az országokban tagolt, vannak markánsan nacionalista, ómódi világnézeti-keresztény meg agrárius pártjai. S vannak olyanok is, amelyek a gazdasági értelemben vett jobboldaliságot képviselik; ez föltételezi a liberális elvek tiszteletben tartását. A jobboldali liberális pártok legföljebb relatív többségben vannak a saját oldalukon, ezért koalícióban kell kormányozniuk, folytonosan számolva a parlamenten belüli válság és a korai bukás veszélyével. A széttöredezett és változékony pártrendszert Magyarországon kockázatosnak és rossznak tartják, holott az igazság az, hogy nálunk általában a stabil kormányoknak sem sikerült jól dolgozni (viszont nem is buktak bele). A koalíciós helyzet olyan politikusi képességeket erősít - az egyeztetési hajlandóságot, a meggyőzés technikáit, a saját szándék tisztázását, a több lépésben taktikázást, a problémamegoldó gondolkodást -, amelyek hosszabb távon hasznosabbak a nemzetnek, mint a polarizált kétpártrendszerben kifejlődő katonás vonások. Nálunk jobboldali liberális párt sohasem volt kormányon. A konzervatív szabadelvű Antall a liberális pártot tartotta ellenfelének, és vele szemben saját pártjának antiliberális sokaságával szövetkezett. Az eleve nem jobboldali ösztönű SZDSZ elfogadta ezt a szereposztást, és 1994-re végleg elfoglalta helyét a baloldalon. A Fidesz az 1998-as választásokig megőrzött annyit kezdeti reputációjából, hogy begyűjthette az SZDSZ-ből kiábrándult liberálisok szavazatait, majd napokon belül gondoskodott arról, hogy soha többé ne tartsák liberális pártnak. Eddig ennyi. Mindenhol másutt több volt. c) Az erős legitimációnak három alaptípusa van: A forradalommal olyan ernyőszervezet kerül hatalomra, mely önmagában is antikommunista nagykoalíció, mint Lengyel- vagy Csehországban. A visszanyert nemzeti szuverenitás, a nyugathoz való újbóli csatlakozás vágya és a gazdasági vészhelyzet roppant nacionalista erőtartalékokat mozgósít, mint Észtországban. (Nálunk antikommunista nagykoalíció éppúgy nem volt, mint nemzeti adrenalinlöket.) Végül, e kettőnek ilyen-olyan fokozatával vagy változatával társulva, esetleg hiányukban: az egyszerű parlamenti többség általában tökéletesen elég ahhoz, hogy a kormány érvényesítse gazdaságpolitikáját. Ezt nálunk nem csupán a kétharmados törvények özöne akadályozza közvetve vagy - mint az önkormányzati törvény - közvetlenül, hanem például az Alkotmánybíróság némely tagjának törvényhozó és végrehajtó hatalmi becsvágya is, mint azt legutóbb a népszavazás ügyében is tapasztalhattuk. "[A]zzal sem értek egyet - ami a kormány álláspontja is volt -, hogy gazdasági ügyekben az Alkotmánybíróságnak nincs mondanivalója. Rengeteg mondanivalónk van, csak éppen itt a legnehezebb a kellő absztrakciós szintet megtalálni" - mondta már 1998-as Buksz-interjújában Sólyom László. Bizony, ha egyszer valaki eldönti, hogy alkotmánybíró létére "mondanivalója van" gazdasági ügyekben - joga lehet hozzá, kontroll, szabályozás nincs -, akkor valóban nagyon nehéz nem konkrétan politizálni, hanem megtalálni a "kellő absztrakciós szintet". És mi a garancia rá, hogy az illető megtalálja? Az égvilágon semmi. Láttuk a példát. d) Az, hogy a gazdaságpolitika felügyeletét a nem szakember kormányfők gazdasági szakemberekre bízzák és politikai támogatást adnak nekik, a világ legegyszerűbb dolgának látszik. Magyarország megint csak kivétel. Hogy Antall miért idegenkedett - az SZDSZ-en és a sajtó szuverén rétegén kívül - a Kádár ellenzékéhez kötődő reformközgazdászoktól is, azt még apologétái se nagyon tudják megmagyarázni. Horn Gyula nem adott politikai támogatást Békesi Lászlónak, majd a körülmények egészen ritka együttállására volt szükség, hogy Bokros Lajost egy évig hagyja dolgozni. Orbán Viktor körülbelül két évig viselte el Chikán, Járai és Surányi gazdasági racionalitását. Gyurcsány Ferenc egyik legnagyobb ballépése az volt, hogy maga akart a saját Bokros Lajosa lenni. Ez nem megy, politikatechnikai képtelenség. e) Végül: feltűnő a legfontosabb reformerek neoliberális vonzalma. Mart Laar - foglalkozására nézve történész - miniszterelnöksége előtt egyetlen közgazdaságtani könyvet olvasott, az pedig Milton Friedman Szabad választása volt. Majd megkapta a Friedman-díjat. Václav Klaus már Husak idején Friedman- és Hayek-rajongó. Az idén Leszek Balcerowicz a Friedman-díj egyik esélyese. Magyarországon viszont a "neoliberális" általános szitokszó lett. Többnyire azokat az intézkedéseket illetik vele, amelyekkel a vergődő, saját magukat korlátozó vagy lekötött kezű kormányok a tényleges, átfogó libertárius/neoliberális reform helyett próbálkoznak. Ahol volt forradalom, ott jobboldali lendülete a gazdaságra is kiterjedt. Antall azonban, miközben kamikaze-kormányról beszélt, elmulasztotta a támadást. Elutasította a nagykoalíció gondolatát általában is meg antikommunista változatban is, mondván, hogy arra csak rendkívüli helyzetben van szükség - miközben tudta, hogy a helyzet mégiscsak rendkívüli. Mint a politikában, a gazdaságban is azt feltételezte, az 1990 előtti rendszerrel úgy lehet teljesen szakítani, hogy közben a jelen normális előtörténetének fogja föl. Az 1990-ig felhalmozódott pozitívumok (a nyugathoz fűződő kivételesen jó viszony, a jogi keretek, a vállalkozói kultúra kezdeményei, műszaki hagyományok, életrevalóság) elegendőek lesznek az 1990-ig felhalmozódott negatívumok (nyomasztó eladósodás, tőkehiány, technológiai lemaradás, a keleti piac összeomlása, rossz oktatási rendszer) átvészeléséhez, míg a jóléti rendszer érintetlenül marad, és megkezdődik a kárpótlásnak nevezett, társadalompolitikai célját nem teljesítő osztogatás. Antall tévedett. Így aztán sokk volt, terápia nem volt." A teljes cikk: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0818&article=2008-0504-2 141-51AUBV

0 komment , kategória: Általános

Címkék: minthademokrácia, alkotmánybíróság, gazdaságpolitika, közgazdaságtani, rendszerváltást, jobboldaliságot, legnépszerűbbek, előtörténetének, problémamegoldó, helyettesítette, erőtartalékokat, posztkommunista, tapasztalhattuk, reputációjából, magyarországon, rendszerváltás, intézkedéseket, antikommunista, értelmiségivel, racionalitását, adrenalinlöket, együttállására, foglalkozására, legitimációval, legitimációnak, ernyőszervezet, széttöredezett, kapitalizmusba, felhalmozódott, átvészeléséhez, megfogalmazása, észtországban, kormányozniuk, megmagyarázni, forradalommal, antiliberális, alábbi részlet, magyar rendszerváltást, normálistól eltérőnek, primitív nacionalisták, fontos tények, neoliberális közgazdász, magyar egészségügyi, szerző ugyanis, posztkommunista átalakulás, német típusú, gyűlölt régi, liberális jobboldali, szocialista értékek, kettő között, központi antikommunista, háromhatvanas kenyér, Széky János, Antal Lászlótól Mihályi Péterig, Ilyen Európát, Buksz-interjújában Sólyom László, Hogy Antall, Horn Gyula, Békesi Lászlónak, Bokros Lajost, Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc, Bokros Lajosa, Mart Laar, Milton Friedman Szabad, Václav Klaus, Leszek Balcerowicz,

Új komment

Kérjük adja meg a TVN.HU rendszeréhez tartozó felhasználónevét és jelszavát.
Csak regisztrált felhasználók írhatnak kommentet,
amennyiben még nem rendelkezik TVN.HU hozzáféréssel: Klikk ide!

Felhasználónév:
Jelszó:
	Kérem írja be a baloldalon látható számot!
Szöveg:

Betűk: Félkövér Dőlt Kiemelés Kép: Képbeszúrás Link: Beszúrás


Félkövér:	[b] Félkövér szöveg [/b]
Dőlt:	[i] Dőlt szöveg [/i]
Kiemelés:	[c] Kiemelt szöveg [/c]
Képbeszúrás:	[kep] http://...../kep.gif [/kep]
Linkbeszúrás:	[link] http://tvn.hu [/link]